Béres Attila

Én tulajdonképpen harcosnak születtem ...


Ménesek dobognak

Nikotin rág és néha alkohol
nevezhetném így is: bánat.
El nem hiszed, hogy téged kereslek,
és már én sem, hogy igazán kívánlak.

Ménesek dobognak fülemben -
mire kigondolom, már a múlt.
Gyönyörködöm magamban: Március,
- a nedves szél mikor járni tanult,

Április - csillagos volt az ég,
Augusztusban egy pillanatig vártam,
Október - ellobbant gyufám, és
zsebemben régi gesztenyét találtam.

Ménesek dobognak fülemben
ezt a sor írtam ebben az évben.
Valaki további-sok-mindent kívánt,
és láttam a könyvemet egy lány kezében.

Így hát ha ingujjban kilépnék
nem fáznék - ne mosolyogj, hogy álom -
szeretni gyűlnek - tudom - az emberek:
holnapután itt a karácsony.



Nézd, hogy szeretlek

Én gondolok rád akkor is,
mikor mordul az ég
s eső elől futó szél
utcánkba reked,
és indulok hosszú magányos
sétákra, ahol kis
nyárutói csend borít
szerelmes kerteket.

A gyárkémények füstje is
visszafelé száll,
s ahol lebeg,
elborul az érett táj
és meddő vadkörtefák várnak
késő szerelmeket.
A talpfákon kavics koppan,
s ha fény remeg a végtelen
sín felett,
a szívemen
átlátok, mert senkim nincs,
s hogy te nem vagy ,
a senki is
csak te vagy nekem.



Rövid versek

Bonfini

Én tulajdonképpen harcosnak születtem
de mire elvégeztem
a kötelező tanfolyamokat
már nem volt
felvétel a Fekete Seregbe


Családtörténet

A férfi tűrte, hogy asszonyává legyen a nő,
hogy legyen, aki tettei csodálja,
a nő pedig evett, csacsogott,
csatát nyert, elcsatangolt,
és főzni is megtanult nagysokára.

Mottó

Romok maradnak benned
rámegy életed
amíg lassan fölenged
a csend
és megérted
az élet
az események
nem miattad mennek végbe
és nem érted
(Ezért a versért a katonai elhárítás 1970-ben eljárást indított ellenem.)

Sírfelirat

Félt, mikor elég lett volna
csak élni,
csak élt,
mikor örülni kellett,
pihent, mikor úgy vélte: pihenhet,
és amikor eljött a pihenés,
nyüszítve még
élni akart.